Szent Margit Mária Alacoque-nak kinyilatkoztatása

1673-1675, Paray-le-Monial, Franciaország

A szív, amely annyira szeretett az embereket, hogy semmit nem kímélt magában, még a kiürítés és elfogyasztásig is elkövetkezett, csakhogy tanúskodjon a szereleméről.

(A Szentséges Szív megjelénülése Szent Margit Mária-nak, 1675. június)

Szenvedés hivatása

Szűz Margit Mária Alacoque (francia: Szűz Marguerite-Marie) 1647. július 22-én született Lauthecourtban, Burgundiában (Franciaország), egy gazdag és vallásos családba.

Korai hivatása volt. Az emlékirataiban a szent így ír: „Isten már gyermekként mutatta meg nekem 'a bűn nagy csúfját, amely annyira borzongatott engem, hogy még a legkisebb hibát is elviselhetetlen kínnak éreztem.' Ezzel együtt egy hatalmas imádságra és buzgóságra való vágy társult, valamint nagyszerű irgalom az szükségben levők iránt és segíteni őket kívánó szándék.”

Apja korai halála után anyja, Filiberte a kis Margit Máriát egy Szegény Klárák kolostorába adta. A csendben sétáló klózter és az apácák szerénysége és imádságos lélekszelleme hatására érezte magában a hívást a vallásos élet felé. Kilenc éves korában vehette első szentségét, és ekkor nőtt meg jelentősen az imádságra és gyötrelemre való vágya.

Viszont súlyosan betegedett meg, így visszatérnie kellett anyja házához, ahol nehéz próbák időszaka kezdődött. Négy éven át betegen volt, ami gyalogolástól is eltiltotta. A Boldogságos Szűznek tett ígéret után visszaszerezte egészségét, de szenvedése csak formát váltott. Anyja egy unokatestvérére bízta, aki a család vagyonával foglalkozott, és Margit Mária alárendelt volt ennek az érzéketlen és társaságtól távol álló rokonának, akinek még az alapvető szükségletek biztosítása is megtagadva maradt.

Isten engedélyezte ezt ahhoz, hogy megszokja a lemondást és felkészüljön arra, hogy később fogadta el a bűnbánó hivatást. Pusztulásai példamutató türelmet követeltek tőle, s ez az út vezetett őt a szentesség felé. A szentség művészete pontosan abban áll, hogy képes legyünk elérni életünk végső célját, ha hosszú és keserű szenvedési úton járunk át.

Ebben az időszakban már a szent különleges misztikus kegyelemben részesült. Baráti viszonyba került Jézus-sal, akit látomások kísérték: „A Megváltó mindig jelen volt a Keresztetett vagy Ecce Homo alakjában, keresztjét hordozva; ez az kép inspirálta bennem olyan nagy irgalmat és szenvedésszeretetet, hogy mind Jézus szenvedései könnyebbeknek tűntek összehasonlítva azzal vágyammal, amit éreztem a szenvedéshez való alázatos igazodáshoz.” Később így fogalmazott: „Isten annyira szeretetet adott nekem a kereszt iránt, hogy nem tudok egy pillanatot élni szenvedés nélkül; de csendben szenvedve, anélkül, hogy vigasztalást vagy kényelmet kapnék, és ezzel az én lelki Urammal halva mindenféle sértés, megalázás, feledés és megvetés alól.”

Margaret Mária ártatlansága nem szabad, hogy azt gondoljuk, ő az elejétől fogva tökéletes volt, sem pedig, hogy olyan szélhámos és buta baba lett volna, ahogyan néha a cukros és pontatlan életrajzokban ábrázolják. Ellenkezőleg, kortársak tanúskodnak egy élénk és éles elméjű lányról, aki szórakozásokat kedvelt, vonzottá tért az társadalmi életet, s akit a fiatalok kerestek jó lehetséges menyasszonyként. Röviden: ő volt korának és környezetének lánya hibái mellett, de egy titkos vágygal belsőleg növekedve, és határozottsággal elérni azt, mert a Sors őt különleges küldetésre választotta ki.

Látva vallásos hajlamát, a család úgy döntött, hogy egy Ursulina kolostorba bízja, ahol egy anyai unokatestvére élt, akihez nagyon közel állt. De Margaret Mária elutasította, az unokatestvérének olyan választ adva, amely megmutatja tökéletesség iránti nagy vágyát: „Ha belépnék a kolostorodba, akkor szerelmed miatt tenném; de egy olyan kolostorban akarok lenni, ahol nincs rokonom vagy ismerősem, hogy kizárólag Istenért legyek vallásos.” Ez az döntés belső hang hatására született, amely figyelmeztette: „Nem akarum ott téged látni, hanem Szent Mária kolostorában,” a Paray-le-Monial-i Vizuáció Kolostora neve.

Így fejeződött be próbaideje: most már Visuációs nővér lehetett az a kolostorban, amelyet a Sors neki szánt. 1671. június 20-án fogadták el novíciusnak, 1671. augusztus 25-én vette fel a vallási ruhát és 1672. november 6-án tette le végső fogadalmát 25 éves korában.

A Melység Sebétől az Isteni Szívegig

Vallásosként Margaret Mária komolyan törekedett a lelki élet előrehaladására, hiszen úgy gondolta, ha nem lesz gyorsan szent, akkor elhibázza hivatását. Bátorsága Isten kedvét nyerte meg, aki ezt mondta belőle: „Áldozatot keresek, akit áldozati bálványként feláldozni kívánok az én terveim teljesítésére.” E hívásra válaszolva hamarosan sok nagy misztikus kegyelmet kapott.

Így írja le a Megváltó első jelenését, aki előkészítette őt későbbi kinyilatkozásokra: „Amint imádkozni kezdtem, Jézus mutatta magát nekem sebekkel borítva, és kérte, hogy nézzem meg az ő szent Oldalán lévő sebet: egy mély gödör, amit hatalmas szerelmi nyíl vájt ki…. Ez minden szerelmesnek lakóhelye…. De mivel a bejárat kicsi, belépni ahhoz kell kis lennünk és mindentől levetkőznünk.” Az ő sebeire mutató Jézus ezt mondta: „Lássátok, hogyan bántak el engem az én kiválasztott népem, akiket igazságszolgáltatásra szántam, de titokban üldöznek! Ha nem bánnak meg, súlyosan büntetem őket. Az igazakat megőrzve, a többieket feláldozom haragomat dühében.”

A Szent oldali sebet már látta, de még nem az Szívét, addig titokban maradt belsejében. Ez négy mennyei kinyilatkozást kapott 1673 december és 1675 június között, miközben a Boldogságos Szentség imádásában volt lehetséges.

A Szent Szív ígéretei Szt. Margit Máriahoz

Azok közül az ígéretek, amelyeket Jézus Krisztus Úr mutatott meg Szt. Margaret Mary Alacoque-nak a Szent Szíve iránt hűséges lelkek javára, azok főbbjei a következők:

Minden szükséges kegyelmet adok nekik életük állapotához.

Békét adok családjaikon.

Megvigasztalom őket minden bajukban.

Menedékem lesznek életükben és különösen halálukkor.

Bőségesen áldom minden vállalkozásukat.

A bűnösök a Szívemben találják az irgalmasság forrását és végtelen óceánját.

A hűvösek lelkek fohásznak lesznek.

A fohos lelkek gyorsan nagy tökéletességre emelkednek.

Áldom azokat a helyeket, ahol a Szent Szívem képét kiállítják és tisztelik.

A papoknak adom a hatalmat, hogy megérintsenek a legkeményebb szíveket.

Akik terjesztik ezt az imádatot, nevéiket örökké írnom fogom a Szívembe.

A Szívem irgalmasságának túlmutatása miatt ígéretek, hogy az omlyos szerelmem mindenki számára megadja azt a kegyelmet, akik kilenc egymásután következő hónapban első pénteken fogják elvenni az Eucharistiát: nem halnak meg bűnösökül és anélkül, hogy szentelt kapjanak; és Szívem biztos menedékük lesz abban a végső órában.

Getszemáni Szent Óra

Története és Terjedése

A Szent Óra kiindulópontja közvetlenül Paray-le-Monial (Franciaország) látomásaira vezet vissza, és eredetét az Uram Szívéből meríti. 1674-ben Jézus megjelent egy „kisebb nővérnek”, Szent Margit Mária Alacoque-nak (1647-1690), miközben imádkozott. Beszélt Getszemánéról és mondta neki: “Itt szenvedtem belül jobban, mint az egész többi szenvedésemben, mert teljesen magam maradtam, elhagyatott voltam a menny és föld által, emberiség bűneivel terhelve... Hogy egyesülj velem, abban a szerény imában, amit Atyámnak mutattam be mindazon fájdalom közepette, felkelsz tizenegy óra és éjféli között, ÉS leborulsz imádkozni egy órát, velem...”

Az Órában ő részt vett Jézus Getszemánéi fájdalmaiban. Így született a Szentóra imádságos gyakorlata. Három főbb jellemzőjére épül, amelyek BEKAPCSOLÓDNAK Szent Margit Mária emlékeibe: bűnbocsátó ima, egyesülés Jézus Getszemánéi szenvedésével, alázat cselekedetei. Ezen üzenet fényében sok férfi és nő csatlakozott az imádság gyakorlására, s 1829-ben Paray Le Monialban megalakult a Szentóra Testvériség, amely után mások is alakultak meg világszerte. Ezek közül a Getszemánéi Szentóra Testvériséget 1933. április 6-án alapították a Szentföld Kustosának kezdeményezésére, pontosan azon helyen, ahol Jézus átélte azt a „félelmetes és csodálatos” Órát.

Hogy imádkozzunk Szentórát

Ez egy meditáció az olajfák kertjében Jézus agóniájáról. A Szentórát hangosan vagy szívből, bármilyen különleges imaformára való szükség nélkül imádkozva tehetjük meg. Az imának azt a léleket kell vezetnie, hogy részt vegyünk abban az pillanatban: szenvedjünk vele, éljük újra fájdalmát, küzdelmét, harcát, ellenállását azon keserű kelyhnek; de ez is jelenti, hogy éljünk vele valódi örömmel, abból a békés érzelemből, amely az Atya akaratának megadása során születik, biztosak benne, hogy szereti minket.

Mikor imádkozzunk Szentórát

Jézus kért Szt. Margit Máriától, hogy csütörtök esténként, tizenegytől éjfélig imádkozzon a Szentórát. Azt is lehetővé teszi az egyház sok ember számára, hogy ezt a szép gyakorlatot délután is elvégezhessék. Itt, Getszemáné bazilikájában minden hónap első csütörtökén 8:30-kor (helyi idő szerint) éljük át e tapasztalatot.

Hol imádkozzunk Szentórát

A Szentóra idején bármelyik templomban, a Szentség jelenlétében lehet imádkozni. Ez segíti és elősegíti a meditációt és az imát. Ha ez nem lehetséges, akkor bárhol alkalmas helyet találhatunk az ima számára. Ha akaratszilárdak vagyunk, elég Jézus szavait emlékezni: „Ha imádkozol, menj be a te szobáidba, zárd be magad és így imádkozz az Atyádnak, aki titokban van” (Mt 6:6). Semmi körülmény vagy hely nem akadályozhatja meg abban, hogy belépjünk a saját szívünkbe és vele maradjunk.

A Getszemánéi Szentóra Tagjai Számára

Biztosan azért írják be magukat, hogy „az Órában” legyenek Jézussal és keresik ezt a pillanatot minden akarati erővel és szívük örömével. A Szentóra mindenkinek szabad ima maradni fog, még azoknak is, akik feliratkoztak, nincs kötelezettségük csütörtökönként részt venni. Jézussal az Órában lenni a legnagyobb Ajándék. Az egyház teljes bocsánatot ad mindenki számára, aki ezt a gyűlést szeretné megtenni, ha hallgatják a vallomást és vehetik át a szentséget csütörtökön vagy pénteken reggel, valamint öt Atyaunkat, Szent Máriákat és Dicsőség az Atyának mondanak egy templomban vagy nyilvános kápolnában, AZ Szent Apostoli Szék szándéka szerint.