2008. március 16., vasárnap
Üzenet Santa Inês-tól
Kedves testvérek, ÉN, INÊS, a Legfelsőbb és SZŰZ MÁRIA szolgálója üdvözöl benneket és békét ad.
A szerető hasonlít az imádottra; ez a szerelem legkülönösebb tulajdonsága: hogy a szeretőt hasonlóvá tegye az imádott tárgyhoz.
Ha szívetek teremtményekhez szeretnek, azoknak hasonlítanak és még inkább rabszolgáikká válnak, mert a szerelem nem csak a szeretőt hasonlóvá teszi az imádott tárgyhoz, hanem aláveti magát is ahhoz, hogy szeressék. Ezért a lélek, amely teremtményekhez ragaszkodik és rendetlenül szereti őket, nem tud egyesülni ISTEN-nel, mert a szerelem, amit teremtmények iránt éreznek, hasonlóvá teszi őket azokhoz, így megakadályozza, hogy az tisztának és tökéletes Képéhez igazítsák magukat.
Tehát el kell válni a teremtményekhez való ragaszkodástól, hogy a lélek igazodjon ISTEN tökéletes és szent Képéhez!
Amint a lélek egyesül ISTEN-nel, a természetfeletti szeretet titokzatos kötelékei által; barátságos szerelemben egyre inkább igazodni fog a tökéletes Képéhez, ráncos nélkül, foltos nélkül.
ISTEN fény, amely nem ismer árnyékot, és minél többet hasonlít rá a lélek, annál tökéletesebb módon fogja visszaadni ISTEN tökéletes Képét; árnyék nélkül, naplementek nélkül [2][1].
A lélek, amely még mindig a teremtményekhez ragaszkodik, nem győzte le a testet, ezért be sem léphet az uralkodó lakomájának termébe, mert még nincs azon menyegzői ruhán, ami a természetfeletti és transzcendens szerelem, mely a léleknek méltóságot ad és résztvevője lesz az uralkodó lakomájának.
A lélek mindig is igénybe kell vegye Isten segítségét, hogy legyőzze magát és szabadon elérje a tisztát és transzcendens szeretetet.
Itt vagyok, hogy segítsem elérni ezt a tiszta szerelmet és hogy segítsek egyesíteni lelkéteket ISTEN-nel olyan természetfeletti és erős módon, hogy semmi, se halál, se pokol, se teremtmény nem választhatja el benneket ISTEN-től.
Jöjjetek hozzám, mindig kész vagyok segíteni. ÉN, ÖNBENNED, áldom most benneteket.
[1][1] Okázió: szóképp; hanyatlás; bukás; romlás;