Imádság és áldozat!!! Itt van a Kérelemem!
A rózsafüzérrel megállíthatjátok a háborúkat! Védjétek meg a békét a rózsafüzérrel!"
Jelenések kápolnája - 22:30-kor
Kinyilatkoztatás
ELSŐ FÁJDALMAS TITOK a Szűz Máriaé
(Jegyzet - Marcos): (A Szűz Mária ma elkezdett elmondani nekem A TITEKÉI TITKOKRÓL, azokról, amelyek nem szerepelnek a Szent Írásokban, de valójában megtörténtek az Életében.
Tudom, hogy semmit se érdemel azért, amit hallottam, ezért csak azt kérek, hogy hű legyek abban, amit elmondtak nekem. Itt van, amit a Szűz mondott nekem:) "Fiam, egy nap még Betlehemben tartózkodtunk, amikor karjaim között csúfolgattam az Isten Gyermeket, és miközben arca rózsaszínes és szép volt, látom, hogy vérző, duzzadt és eltorzított arcot látok.
A rémületes és váratlan látvány megijesztett, de... íme, a Fiám, Jézus hangja hallatszott:- ANYÁM, drága anyám, ezt fogják az emberek velem csinálni! Így lesznek a szenvedéseim! A ATYA akarja így. Legyen meg TITEKÉ Akaratod! Sokat fognak szenvedeni! Megfognak ölni!
Drága ANYÁM, szeretnél velem együtt szenvedni, és vele a teljes emberiség bűneit magadra venni, hogy megmenthetők legyenek? Teljes egységben ŐVEL, ismét elmondtam neki az én IGEN-em. Szeretettel nézett rám, és hirtelen eltűnt ez a látomás, és újra kisgyermekként láttam őt karjaim között.
Bőséges könnyek folytak anyai szememből, miközben MAGAMAT és ŐT felajánlottuk az ATYÁNAK, mindenki megmentéséért.
Amikor ez történt, Jézusnak csak tizenöt napja maradt élni.
Fiam, írj le mindezt, és később terjeszd el a világon".
(Jegyzet - Marcos): (A Szűzanya maga vette kezdeményezésül elmondani nekem a TITKOS NAPOK-ról. Ezzel kezdődött, az elsővel, de nem árulta el nekem, hány van belőlük, vagy mikor fogja megmutatni a többieket. Csak azt mondta, hogy életem végéig mindet felfedni fog.
Amint ő mesélte az szenvedéseiről, nem tudom szavakra bontani, amit éreztem. Csak annyit mondhatok, ha a mellkasomba szúrnak egy dárdat, akkor is fájna a szívem olyan közeli és mély fájdalomban, amilyenben az volt, amikor a Szűzanya mindent elmondott nekem.
Kettős fájdalmat éreztem. Egyfelől akut fájdalommal fájt a szívem, hogy milyen hatalmas szenvedéseket vállaltak el az SZERETET-ünkért mindannyiunkért, ami egyidejűleg megmutatta nekem, amint beszélt a Szűzanya, mennyire óriási a Szeretete mi iránt.
Másfelől nagy fájdalmat éreztem, de kevesebbet az elsőnél, tudomásul véve saját impotenciámat, hogy milyen képtelen vagyok szeretni őket, úgy visszaterhelni, ahogyan akarnék és kellene.
Belsőleg megtudni, mennyire ISTEN és a Szűzanya szeretik bennünket, és egyidejűleg tudomásul venni saját képességtelenségünk, hogy szeretjük őket, az olyan kín és fájdalom, amit nem tudok leírni. Ezen érzések fájtanák a szívemet, lelkemet és lélemét (mint nem mondhatom el).