2013. augusztus 18., vasárnap

Pünkösd után tizenharmadik vasárnap.

A mennyei Atya beszél a Szent Tridenti Áldozó Misén keresztül az V. Piusz szerint, eszközé és lánya Anne-n keresztül.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Ma is az Áldozó Misén nagy angyalsereg vonult be Göttingen házikápolnájába és körülvette az Áldozó Oltárt, valamint Mária Oltárát is. Az Atya jelvénye, különösen pedig a feltámadt Megváltó fényes fényt öltött, úgy mint mi felettünk a Szentlélek.

A mennyei Atya ma is beszél: Én, a mennyei Atya, most e pillanatban szólok át az én szívesen engedelmes és alázatos eszközém és lányom Anne-n keresztül, aki teljesen benne van akaratomban és csak azoknak a szavaknak ad hangot, amelyek tőlem származnak.

Szeretett kis nyájam, most túléltetek a Heroldsbachi zarándoklat feszültségeit. Igen, szeretettekem, ha nem lett volna bennetek az Isteni Hatalom, nem bírtátok ki mindenkit. Ezen helyen kínoskodtatottak. Igen, mint pestisben szenvedő csontokat kezeltek velük. Ez igaz-e, szeretett hívők? Akik akaratom szerint cselekednek, azok a szerelememben vannak. Minden útjukon védve vannak. De hogyan bántak el velük? Hogyan tiszteletlenül viseltettek velem, az Egységes Szentháromságban, Fiúm Jézus Krisztusban, a Szentségben, az Oltáron? Háttal fordultam hozzám. Betörtek a Kezeim Kápolnájába, Anyámat, a mennyei Anyát és a Rózsák Királynőjét Heroldsbach-ból. Ez érthető mindenki számára? Nem! "Ez nem lehet lehetséges," mondják, szeretett Mária gyermekeim. Éreztétek magatokat harcban. A Szent Mihály Arkangyalt hívták segítségül. Ez teljesen akaratom volt.

A Szent Mihály Arkangyel összegyűjtötte titeket és Isteni Bizalommal és Isteni Szeretettel voltak körülvéve. Nem bántanak el velük. A rendőrség sem, akik betörtek e kápolnába, nem tudták elkergetni őket. Erősök voltatok. Az én szerelmem erősítette meg titeket, és tudtátok, hogy a harc elkezdődött. Szívesen és bátran harcoltak, s ez a csata átvitelre került legdrágább mennyei Anyájukkal, a Kigyó Lépővel, mert győzelem mindig biztos titeket. Ez volt szívetekben. Semmilyen emberi félelem nem jutott be oda. Gúnyolódhattak velük, bántalmakat szenvedhettek és kinevethették őket. De az én igazságaim teljesen helyesek voltak. De azok nem tekintettek számba.

Milyen gyakran hirdettem és terjesztettem el az igazságomat minden szeretettel ebben, a szentélyemben, az Édesanyám mennyei szentélyében. Megfigyelték ezt ott te, pap fiaim? Férfiak vagytok, igen, de nem működik-e benne tiben is a Isteni Hatalom, amikor hisztek, imádkoztak, szerettek és hálát adtak? Ezt követettétek meg, kedves pap fiaim, az imaterem igazgatója? Nem! Gyűlölködve rohantok felémen szentélyemhez és visszavágytatok. Ott voltam-e még ebben a Boldogságos Szentségben, amikor odajöttetek? Ki nem mentek volna ki? Nem vagyok-e én maga Isten, az isteni lényeg és emberi természet egy személyben? Ezt gondoltad meg, mikor rendőrséggel betörtök? Leborultatok-e a Boldogságos Szentség előttem, avagy üldöztetették a kiválasztottjaimat és ki akartatok őket űzni a rendőrökkel, holott csendben és tisztelettel imádkoztak az én Fiúm Boldogságos Szentsége előtt? Valaha imádtatok-e a Boldogságom Szentségét? Nem! Futtok. A saját félelmetek elől futtok. Az emberi félek ragadták meg, nem az isteni. Használni kellett-e alapítványotokat, hogy segítsetek kiűzni a kiválasztottjaimat? Nem bátorság volt, hanem kétségbeesés, ami megragadta titeket és gyűlölet hajtotta előre. A kisdedem nem imádhat ott, mondjátok. Nem, az én tilalmatom ellen lázadnak. Teheted-e ezt, kedves vezetőm, hogy háztilalmat rendeljek a Kezelem Kápolnájában és a kegyelem helyén? Tied ez a kegyelemhely vagy enyém és anyámé? Semmit nem birtokolsz!

Várlak megbánásodat. Egy pillanat alatt elsöpíthetem titeket ebből az imateremből. Nézd a Wigratzbad imaterem és zarándokhely vezetőjét. Nem söpörtem-e el egy pillanat alatt innen? Egy naptól a másikra már nem volt engedélye, hogy áldozhasson a szent oltáron Wigratzbadban. Ma is láthatatlan ti számára. Súlyos szentségtöréseket követett el, mint te is, kedves vezetőm. Elsöpíthetem titeket egy pillanat alatt, amikor nem várjátok.

Sok lehetőséget adtak nektek, de egyetlen lehetőséget sem fogadtatok el. Ezért mondom neked: Nem ismerlek! A saját akaratodra hagylak és nem védlem titeket és nyomorú szívemmel ragadlak meg, ahogy terveztem egy önkéntes megtérítés után. Nem, pap fiaim, megszeretitek engem. Gyűlölködtek azokat, akik nektek súlyosan bűnhődnek. A kisdedem sok órát kért bűnbánatra a megbánásodért. De nem hallgattatok a tervemen. Nem teljesítetted az akaratomat és most megszeretitek a kisdedemet és úgy gondoltok, jogotok van kiűzni őket ebből a helyről. De én, ez imaterem ura vagyok anyámmal együtt. Ott van a szentség.

Vagy valaha megértettél valamit a szentségről? Valaha gyakoroltad papi hivatásodat szentségben? Nem! A gyalázat állt arcodon, és szerettem tégedet, és vágytottam bűnbánatot. Szerettem volna összekötni szívedet Anyám Tiszta Szívével. Ő vágyakozva nézett rád, könnyekkel a szemében. Nem hívták-e ezeket a könnyeket csöppnyi víznek - az anyámatól? Hogyan gyaláztad őt! Hogy kezeled a kis Jézus bébit, amikor sírt? Nem mondtad-e dicsőségesen a médiának, hogy bezártad a szekrényedbe és akkor abbahagyta a sírást?

Hogyan aljas módon kezeled azokat, akik a legszentebb! És most én gyalázom tégedet, tegedet és alapítványi tanácsodat, akik erőszakosan megtámadtátok kicsinyeimet, akik imádkoztak, szerettek és hálásan teljesítették tervezetemet, s soha nem feledkeznek arra, hogy én, a Szentháromság, vigyázok rájuk. Ők az enyémek. Állnak a kereszt alatt és nem gyaláznak saját keresztjüket, hanem szeretik azt. Önként veszik magukra, még ha kinevetik őket, még ha üldözés fenyegeti őket, mint te álmodott vezetőm!

Most rólad van szó. Most nincs egyetlen lehetőséged sem ragaszkodnihoz. Nem! A saját akaratodra hagyom tégedet. És most látni fogod, hova jutsz a saját akarateddel. Akaratom szent! S akaratom isteni!

Szerelmeim, mindenkit megfoglaltatok az Isteni Akaratban. Így kívánom, hogy jövő hónapban ismét elmenjetek ezt a kegyelmes helyet Heroldsbachba, imádkozzatok és bűnbocsátást gyakoroljatok éjszakai imában. Ne hagyjátok abba az imádkozást és a bűnbocsátást ebből a helyből Heroldsbachból, mert akarnak teljesen elpusztítani és szintén a földdel egyenlővé tenni. Hinnétek-e, hogy élesztem őket újra átalakulva titeket, szerelmeim, imáitokon keresztül, kitartásotokon keresztül, bűnbocsátástokatokon keresztül?

Szeretett Márius gyermekei, már sokan vagytok, akik megfeleltek az Égi Atya akaratának. Bizonyítottátok, hogy harcolni tudtok. Így kívánom titeket, legyetek kész a következő hónapra is erre a harcra. Az ördög kemény és okos. De ti istenségben állatok hatalomban és bizalomban. Szeretettek vagytok a Szentháromság által s soha nem adjátok fel szeretetből és hálából, hogy tiszteletet mutassatok Égi Atyánknak ezen kegyelmes helyre.

Köszönöm titeket, szerelmeim, e nehéz helyzetért, amit átvettetek. Nagy hálával tekintek rájatok. Az égi Anyátok nem hagyja magára. Harcol velük és áll velük, úgy mint a szent Mihály arkangyal az egész nagy angyalcsapatjával.

Így köszönöm titeket s szeretlek titeket s áldom titeket a Szentháromságban minden angyallal és szenttel, különösen égi Anyátokkal, Heroldsbach rózsakirálynőjével és Mellatz rózafüzér királynőjével, szerelmes helyemmel, Fényházammal. Szeressetek örökké. Ámen.