2010. augusztus 8., vasárnap
Az Égi Atya a Szent Áldozó Misét és a Szentségkiállítást követően Göritzben, az Allgäu-ban lévő házikápolnában szólal meg eszköze és lánya Anne által.
Atya nevében, Fiúéban és Szentlélekében. Amen. A Szent Áldozó Misén és a Szent Kiállításon sok angyal belépett a házikápolnába és imádkozott a Szentség előtt. Jézus és Mária szíve újra egyesült. A Szentháromság jelvénye sötétpiros fényben ragyogott. A Szeretet Kis Királya sugaraival az Isten Gyermekéhez küldte.
Az Égi Atya ma újra szólal: Én, az Égi Atya, ma eszközöm és lányom Anne által beszélek, aki szívesen, engedelmesen és alázatosan szolgál. Ő az én akaratomban van és csak mennyei szavakat mond. Semmi nem jön tőle.
Szeretett hívőkem, szeretett kis nyájam, zarándokaim közelről és távolról, Én, az Égi Atya, ma újra néhány különleges szót akarok elmondani nektek, adni nektek. Hitelek ezeknek a szavaknak, hitelek az igazságnak. Újra és újra felfedem ti előtt az igazságot, hogy ismertessem velük az én akaratomat, az égi atyám akaratát, hogy igazságban vezettetek legyetek.
Mennyi ember téved! Eltévesztik őket a pásztoraik, a papok. Ma még igazságtalanak az én papfiam? Követnek-e az én szavaimat, amelyeket újra és újra hirdetem nekik az én küldötteim keresztül? Nem azok az én küldöttekem, akiket tihoz küldtem? Nehogy nem küldhetném ki a világba az én üzenetemeimet - az én igazságomaimat? Nehogy ne választhatnám meg küldötteimet az én akaratom és szándékom szerint, mert engedelmeskednek nekem és szolgálnak? Miért üldözitek ti, szeretett papfiam, ezek az én küldötteim és prófétáim? Nem ezeket a küldötteket neveztem ki, hogy vezessetek őket az igaz útra, az igazság és szerelem útra? Ne gondolja az Égi Atyád, hogy folyamatosan aggodalmaskodik ti lelkeitekért, paplelketeitekért? Nem akartok-e részt venni egy nap a Fiúm menyegzőjén örök dicsőségben vagy lemerülni az örökké tartó mélybe, ahol mindig és mindörökre sietés és fogrendszercsikorgás van?
Kedves papfiai, képzelhetitek el magatoknak ezt, ha nem engedelmeskedtek az akaratomnak és a kívánságaimnak? Akinek engedelmeskedtek tehát? A gonoszságnak! Akar-e jót tenni tiértetek? Akar-e vezetni titeket az igaz hitbe, a Hét Szentségbe, amit adtam nektek, a Szent Áldozó Misébe tridenti rítusban? Tanítson meg titeket a rózsafüzérre, azt a rózsafüzért, amivel ajándékozzátok anyámat, és ez tiértetek az égbe vezető lépcsősor? Minden e szent kinyilatkoztatás, amit adok nektek, nem-e teljes igazság, én igazságom? Miért követitek engem? Amikor üldözötek a hírnököimet, engemet, a mennyei Atyát üldözök, aki kiabálja az igazságot a világba, hogy az emberiség megtérjen, hogy távol maradjon a modernizmustól, hogy kapja meg a valódi Szent Áldozó Etelt szent papoktól, nem pedig modernista elmeűektől, akik az ekeasztalnál tartják a közösségi áldozatot, a népoltárnál.
Milyen vágyódom ismét és újra lelketekért, bocsánatokatért. Milyen könyörgöm hírnököimnek kitartásra. Kiért, kedvesem? Tiért, legkedvesebb papfiai! Miért szenved a kisem annyira tiértetek? miért választottam ki és miért tartozik hozzám, kisméhem, szenvedélyvirágom? Nem szenved-e tiértetek, fiamok? Képzelhetitek el magatoknak folyamatosan szenvedni akarni és nem látni semmilyen előrehaladást titeketben? Éppen ellenkezőleg, csak a bukásokat látszik, ezt is a kis nyáj látja és nem adja fel. Nem, folytatni fog imádkozni, áldozni és bűnhődni tiértetek, hogy lelketek ne vesszenek el!
A süketnéma az evangéliumban meggyógyult. Fiam, Jézus Krisztus érintette fülét, és hallottak. Mit hallottak, kedvesem? Az igazságot. Utána mentek hozzá. Ez a siketnémán, aki meggyógyult, folyamatosan akarta ezt az igazságot cselekedni. Nem akart eltérni. Csak követni akarta Jézus Krisztusát, mert szerette őt és nem amiatt, hogy testében gyógyult, hanem lelkében is.
Én, kedves kis nyájam, kedveseim, zarándokaim Wigratzbadban és a környéken, valamint messzebbről, harcolok az lelkékért. Tiért harcokol ebben a zavaros időben, hitetlenkedésben és tévedésekben. Hányan még akarnak eltérni? Hányan, kedves papfiai, folytatjátok eltévelyíteni őket, dacára az számos üzenetnek, amit adok nektek?
Nem érezitek bűntudatot szívetekben? Nem akartok tenni egy igaz és megbánó vallomást? Menjetek a Bűnbocsánat Szentségéhez, és valljátok be vétkeiteket előttem, az Egyszülött Isten előtt! Várlak bűnvallásotokat, és megbocsátanak ti bűneitekért, mert nincs szebb dolog számomra, mint hogy engedelmet kapjak, hogy karjaimba fogadhatalak ezt a Szent Szentséget követően. Nem adtam-e nektek ezeket az átváltozásokhoz - szeretettel, hogy hálásan és hálaadóan éljetek ezen a Szent Áldozati Ünnepen, szeretett papfiamok? Nem ez a középpontja figyelmeteknek állni az áldozó oltárnál és ünnepelni Fiúm Szent Áldozatát, hogy Fiúm átváltozzon szent kezetekben? Tehet-e ezt ebben a papokban, akik modernista gondolkodásúak, kegyetlenkednek és súlyos áldozati bűnöket követnek el? Hagyhatom-e továbbra is Fiút ezeken a papsági kezeken sértve? Nem kellettem-e kihozni őt ebből a modernizmus tabernákulumából? Nem voltam kénytelen erre? Mint mennyei Atya, tetszésből tettem ezt? Nem! Mily nehéz volt számomra Fiútól elválasztani.
Mennyi bűnhődő lelkét nem neveztem ki már e nagy áldozati bűnökért. Mindennek meg kell feszülni, gyermekeim - mindennek! Térjetek vissza! Még van idő. Nem sokáig továbbra is, szeretett papfiamok, egész papságom, még egy kicsit - és karjaimba fogadlak, ilyen az akaratom és vágyam szíveteketre. Végülis én vagyok ti kedves, szerető mennyei Atyátok, aki soha nem engedi eltévedni, harcol lelkeitekért, és sok küldöttem belépett e harcba nyájba. Harcolnak a drága Menyasszonyával. És te, legdrágább anya, hamarosan szét akarod törni a kígyó fejét. Várja fiai papjai megbukását, mert Ő az egyház papjainak Királynője és az egész Egyház Anyja, az egyetlen Szent, Katolikus és Apostoli Egyház.
Most pedig szerető, kedves, jószívű és könyörületes mennyei Atyátok a Háromságban áldják meg ti mindent angyalokkal és szentekkel, különösen drága Anyátokkal, Szent Józseffel és különösen is az Állatkával, szeretet Királycájával, az Atya, Fiú és Szentség nevében. Amen.
Kövesd engem és azt a kegyelmet, amely minden nap ráönt rajtad, mert nem hiába mondja Szent Pál: "Az vagyok, aki az vagyok Isten kegelményéből! Őn keresztül mindent vagyok! Ha nem önti rá ebbéli kegyelemre, semmi más nem leszek, de Őn keresztül minden. És így akarunk tovább bűnhődni, szeretett fiamak. Ámen."