Jelenések folytatása
Krisztus Úr titkos fájdalmaiból
(Marcos): (Szent Asszony megjelent, a 'nagy ablak' ismét megnyílt, visszatértek a jelenetek, és amíg minden folytatódott, mondta nekem:)
(Szent Asszony)" - Miután Jézust "megkoronázták," arcára ütöttek, vertek és rúgtak. A diabolikus nevetségük és a kacagásuk megölték őt idő előtt. Mondták:
(Katonák és Farizeusok) "Üdvözlet, zsidók királya! Hol vannak TIED alattvalói? Valóban olyan hűek ÖNHÖZ? Ó, a zsidók királya meghal? Igen, el fog halni!!"
(Szent Asszony)"- Kacagva vertek és ütöttek őt fejére. Királyi módra egy bíbor köpenyt vetettek hátára. Jézus már sok csapás miatt megbénult, és annyira fájt neki. A 'töviskorona'ból folyó vér belekollózta szemét, így nem látott semmit. Pilátus utasította őket, hogy vigyék ki őt. Kiáltotta:
(Pontius Pilatus) "- Íme az Ember!" Mindenki kiabálni kezdett:
(Farizeusok tömegéből) "- Kereszteljétek el!!" Kereszteljétek el!
...ekkor érkeztem, amit János, Mária Magdolna és más nők hoztak, bár látomásokat kapottam az Égessől arról, ami éjszaka és reggel történt vele.
Láttam a Fiúmat elítélni. Mily fájdalom ÖNHÖZ, látni azt a kábult tömeget halált kérni! A szent Imádságos Szívem 'remegött' ilyen nagy fájdalomban, amit senki sem érezhetett volna, tudhatott volna vagy vizsgálhatott volna.
Pilátus megmosakodta kezét, mondván ártatlan a Jézus vérében. Hozták neki a Keresztet. Tették vállára és kiabáltak neki, hogy vigye el.
Alig látott az utat. Nem egy gerenda volt, ahogy sokan gondolják, hanem egész kereszt. Jézus számukra a legkeresettebb "bűnös" volt az egész régióban, így miután elfogták őt, minden lehetséges gyűlöletet rávetettek. Egy teljes keresztet tettek rája.
A nép az út mentén mind kiabált. Köveket dobtak a lábára.
A por ragaszkodott a vérhez, amely a 'töviskorona'ból folyt, és teljesen megakadályozták abban, hogy látja az utat. Háromszor esett le. Minden alkalommal, amikor leesett, vertek és kövekkel dobálták lábait. Ezek a verések még mélyebben süllyesztették be a szúnyogokat Jézus lábaiba. Már nem volt az ő uralmukban, ezért többet sem tudott járni.
Egy Cyreneus nevű férfi jelent meg, és a katonák, félelmében, hogy Jézusszék meghal az úton, kényszerítették, hogy viselje a Keresztet Jézus mögött. Futott találkozni Fiammal, és vártam rá egy ponton az úton Jánossal, Mária Magdolnával és húgammal, Klopás Máriájával.
A vérző menet közeledett: nincs szó. A Szemek beszéltek. A Szív beszélt. Nézett rám a szemének mélyéből, és a Szívében szólott:
"- Anyám!" És én, egy Fájdalom és SZERETET lökéttel, mondtam neki:
- Fiúm.
A katonák kényszerítették, hogy gyorsabban járjon. Az emberek a kereszt egyik oldaláról a másikra tolongatták őt. Ez nekem Halált okozó Fájdalmat okozott, nem tudva mit tegyek.
Amiért felajánlottuk az Égi Atyánknak Két Egységben Levő Szívünket, Sebezettet és Ötörtet Pain! Soha többé ne legyen a Föld felszínén más ÁLDOZAT, amely képes lenne működni (ellátni, javítani, kielégíteni az ISTENI Igazságosságot) a VÁLTSÁGÁÉRT (a VÁLTSÁGÁÉRT az emberiségnek) ISTENNEL.
*(A jelentése annak, amit az Asszony itt mondott: Másik Áldozat soha nem lesz egyenlő vele és Jézusszal.)
Egy nő, Veronica, hősies bátorsággal áttörte a katonák sorait és letörölte Jézus Arcát. Jézus az arcát nyomta a kendőre. Mutatta mindenki előtt a nyomott Arccal ellátott kendőt, hogy higgyenek, de egy toló mozdulat miatt leesett a földre, és a 'vérző menet' folytatja előrehaladását.
Mária Magdolna segített Veronicának felkelni. Mondtam neki:
"Áldott legyél, Leányom, a ragadozó farkasok között tanúskodásért! ISTEN adjon Önnek örök életet!"
Sokan nők sírtak szenvedéséről. Láttam Fiamat másodszor leesni a Kereszt alatt. A nők siettek segíteni neki, de a katonák megállították őket. Jézus felé fordult és mondta nekik:
(Úrunk Jézus Krisztus)"-Jeruzsálem leányai! Ne sírtatok értem. Hanem sírtassatok magatokért és gyermekeitekért, mert ha így van a Tiszta és Szent One-nal, mit várhatnak bűnösök?
Ha én, aki a legtisztább vagyok, úgy bánnak velem, milyen borzalmas vég nem lesz a bűnösöké?
Harmadszorra esett. A könnyeim folyamatosan folytak. Vérző könnyek lettek belőlük, amelyeket Kápánymal takartam el.
Amikor elérkeztek a Golgota tetejére, kegyetlenül levetették Jézus köpenyét és kettő tolvajt is keresztre feszítettek.
Valaha volt-e olyan, hogy hirtelen levettek egy kötőt sebeitől, amelyhez szorosan tapadtál? Akkor képzelheted el, milyen volt Jézus Fiúmnak a ruháit levetniük, amelyek tapadva maradtak vágódó bőrére és sebéhez. A katonák egymáshoz mondták:
(Katonasok) "- Hagyjuk meztelenül, hogy mindenki láthassa!
Amikor ezt hallottam, futva odamentem és adtam neki a Veil Candido-t, hogy MEZTELENSÉGÉT takarják. De látván fájdalmamat, furcsa módon megértették gesztusomat és elkeseredettségemet, ezért nem teljesen vetették le ruháit, hanem azokat hagyták rajta, amelyeket a köpenye alatt viselt.
Elkezdték a keresztre feszítését. Jézust tolatták és kiterítették a Keresztre. Nagy kegyetlenséggel nyújtották ki Kezeit és Lábait, s erős kalapácsokkal ütötték őket kezébe és lábába.
A vér folyamatosan folyt. Ugyanakkor a Szomorú és Tisztítatlan Szívem is érezte ugyanazokat a sebeket, amelyek őt törtek, összetörtek és fájdalmat okoztak neki. A Keresztre szúrva ütötték, verették és rúgták Testét.
Elkezdték emelni a Keresztet kötelekkel, amelyekhez kötöttek. Felfüggesztették a Keresztet és egy előre készített lyukba dobtak. Hallottam a erős csapást, amikor a Kereszt belesüllyedt a földbe, ami miatt erősen "remegett" a Fájdalomtól.
A Kereszt tetejéről Ő tekintett az egész tömegre, amely Golgotán gyűlt össze. Senki nem jött vigasztalni, csak ítélkezni és elítélni. A katonák és a farizeusok egymáshoz szóltak, majd kiabáltak, Jézust próbálva:
(Katonák és Farizeusok)"-Te, aki másokat mentett, mentd meg magad, és hinnünk fogunk. Szállj le a Keresztről!" Mindenki nevetett. Jézsus a Kereszt tetejéről suttogta:
(Mi Urunk Jézus Krisztus)"-Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit csinálnak!
Beengedték a Kereszt lábához, mint az elhunyt férfi családja... Az egyik tolvaj is kinevette Jézust, mondván:
(A rossz tolvaj) "-Nem te vagy Krisztus? De a másik, Dimász, látta Jézsus türelmét az ilyen sok sértésben, imádkozni ellenségeiért. Látta saját életét ISTEN-től távol élve, és gondolta:
"-Ez a férfi, aki még ellenségeit is megbocsátja, kiáll minden ezen, az ISTEN Fia!
Dimász nézett rám a Kereszt lábához és suttogva kérte tőlem, hogy szerezzek neki bocsánatot Fiamtól. Néztem Fiámra, és kértem tőle, hogy bocsássa meg őt. Akkor Dimász válaszolt a másik tolvajnak:
(A jó tolvaj - Szent Dimász) "Te, aki halálos ágyon vagy, nem félsz ISTENTŐL? Mi szenvedünk, mert megérdemeljük, de Jézsus semmit nem tett rosszul" és Fiámhoz fordulva mondta:
(A jó tolvaj - Szent Dimász) "Uram, emlékezz rám, ha a Te Királyságodban leszel! Jézus így válaszolt neki:
(Mi Urunk Jézus Krisztus)"-Igazán mondom neked, ma még velem leszél Paradicsomban!" Egy óriási sötétség borította be a Földet, amíg el nem jött Jézsus halálának ideje. Időnként villámlás és mennykép csapott le.
Jézus látta engem a Kereszt lábánál. Nézett rám és mondta: "Én vagyok, aki láttam:
(Mi Urunk Jézus Krisztus)"-Asszonyom, íme a Te fia! Majd így szólt Jánoshoz:
(Mi Urunk Jézus Krisztus)"-Íme a Te ANYÁD".
...aztán kezdve lettem minden ember Anyja. A Vér, amely Fiúm Szent Testéből folyt, egyesült az én vérsírámmal, ami Golgota poros talajára csepegett.
Ekkor érte el Fájdalmam olyan csúcsot, amelyre sem emberi, sem angyali elme soha nem tekinthetett volna be.
Ugyanakkor a Legfelsőbb mutatta meg nekem az összes jövendő lelkek kereszteit és ahogy anyai jelenlétem segíthet nekik, hogy magukat is feláldozzák, egyesülve Jézusommal.
Mostantól minden beteg és haló mellett lennék, hogy segítsek a szenvedésükben és halálukban, mint egy földre hullott búzacsíra, hogy sok lelket felkelthetünk és megmenthetünk.
Ó gyermekek, érezzétek az Én Édes Jelenlétemet a keresztetek mellett, és adjátok el szíveteitek!
(Jegyzet - Marcos): (Egy ponton látom Urat nagy hanggal beszélni:)
(Urunk Jézus Krisztus)"- Eli, Eli, lamma sabactani?" (ISTENem, ISTENem, miért hagytál el engemet?) Akkor a farizeusok még nagyobb haraggal kezdtek kiabálni. Ekkor mondta Urunk:
"- Szomjas vagyok!" Egy katona vattát vett, ecetbe mártotta, egy lándzsa hegyére tűzte és megkóstoltatta vele. Akkor kiáltott hozzá Jézusnak:
"- Mindent beteljesítettem... ATYA, a Kezedbe bízom Lélemet!" Jézus is erős kiáltozást adott, mondván:
"- ANYÁM!!" Majd elnézett. Elbocsátotta magát testének súlyának és fejét mellére hagyta hullani.
Nagy földrengés törte szét a hegyeket és rázta meg a földet. Villámlások és mennykölcsöngések dörögtek. Egy titokzatos kéz széttépte a templom függönyt. A centurio kiáltott:
(Centurion) "- Ez valóban az ISTEN Fia volt!"
A farizeusok azonnal törni akarták a lábukat, hogy levegyék a Keresztről, mert már közel járt a Szombat. Látták is azokat a Jéleket, amelyek Jézus halálával keletkeztek, de szívük olyan makacs, vak és kemény volt, semmi más nem érintette őket. Teljes közömbösséggel és hidegséggel nézték a Halott Jézus Testét.
A katonák odamentek és megtörték a tolvajok lábait, akik hamar meghaltak. Mikor látták Jézust halottnak, átszúrták oldalát, hogy megvizsgálják, valóban halt-e meg vagy csak esett ájulásba. Vér és víz folyt ki a sebéből.
Nikodémosz és József Arimathiai érkezett azzal az híressel, hogy engedélyt kaptak Pilátustól, hogy lehessenek és eltemetni ISTEN Fiát a Keresztről. Megfontolta a Boldog Anyát, aki átdöfve és elmerült szomorúságba. A Szűzanya mondja:)
(A Szűzanya)"-Ó, szívem olyan fájdalomtól szakadt ketté, hogy már még sírni sem tudott erőm maradt. Az Úr Angyala, aki a Zetimkertbe szállt le, hogy vigasztalja ISTENI Fiát az Agóniája idején, akkor is leszállt, hogy vigasztalja Engem, mert különben meghaltam volna.
Lejöttek Jézus Karjaihoz, majd elengedték ISTENI Lábszárát, és lassan lefektették Anyám helyére.
Én vagyok a Sajnálat Anyja! Milyen összehasonlíthatatlan fájdalommal fogadtam ISTENEM karjaimba! Közelebb hoztam Szájamat SZENT Kezedhez! Az átdöfött Fej! A vérző Lábak.
Ó, ti mindenki, akik elmenetek, figyeljetek és lássatok, van-e nagyobb fájdalom mint az Enyém?
József Arimathiai, Nikodémosz, Mária Magdolna és a többi nő Jézust egy csónakba tették, míg Én, nagy Fájdalomban levő extázisban merültem, alig tudtam sírni.
Elhelyeztük József Arimathiai sírjában. A férfiak egy nagy kőt görgettek eléje. Majd visszatérünk Jeruzsálembe, és így töltöttük az egész éjszakát imában és gyászban, úgy mint a Szombat.
Gyerekek, töltsétek ebben az órában mély imádságot a Feltámadás előtt.
Imádzatok. Ez a megfordított világ, halálos és bűn által eltemett, újra fel kell kelnie. Imádzatok velem a világról! Imádzatok a bűnösökért!
Megmutattam neked, fiaim, azt a Sajnálatok Tengerét, amit Jézus és Én viselünk és szenvedünk az emberiség megváltása érdekében.
Térjetek meg! Térjetek meg! Térjék meg! Bocsássátok el bűneiteket! Tehát, drága gyermekek, egyesülve velem, a Sajnálatok Anyjával, segítsetek nekem e bűnös világot egy béke oázissá változtatni.
Én, a Béke Királynője, mutattam meg neked 'kicsit többet' Fiúm Passiójából, hogy mindenki érezze, milyen mértékben érkezett az ISTEN SZERETET emberiséghez.
Részesüljetek anyám óriási fájdalmában, látva, hogy ezrek a gyermekeim továbbra is elutasítják az ISTEN SZERETETét és ezért meg kell téríteniük. Imádkozzatok sokat! Imádkozzatok sokat!
Ma, Nagy Fájdalmám napján áldom békéjével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
(Megjegyzés - Marcos): (Mindenből, amit látni kaptam, még a legkisebb részletet sem tudnám leírni. Ám ahogy megmondták, azt mondtam el, amennyit csak tudtam, bár úgy érzem, hogy az impresszió és hatások, amelyek az én lelkemben keletkeztek, ma is érzem őket.
Mintha a lélek, az elmék és a test egy 'erő' által lenne túlszárnyalva, amely hatalmasan meghaladja természetemet, eljutva még legbelsőbb mélyeimig is, megsemmisítve erőtömeimet, zavarba ejtve, nem tudván megismételni azt, amit látottam az olyan szélességgel, ahogy szeretném.
Ezért állítom, hogy mindennek, ami itt írtam, még sokkal többet volna mondanivalóm, amit talán később, más alkalommal tehetnék, ha a Szűzanya úgy akarja)