JACAREÍ, JANUÁR 11., 2009
ÜZENET SZENT ROZÁLIÁTÓL
A LÁTNOK MARCOS TADEU-NAK KÖZÖLT
(Szent Rozália) "Legdrágább testvéreim, én, Rozália, szeretlek benneteket az egész szívem erővel. Folyton imádkozom tiért a mennyben és fáradhatatlanul könyörögök a megmentésetekért Jézus és Mária mellett.
A szerelem nem tud elmenekülni, elrejtőzni vagy kitérni az útból. Akik azt mondják, hogy szeretik Istenet és Anyját, de amikor Ők a földön jelennek meg üzeneteiket hozva: nem hallgatnak rájuk, nem mennek találkozni velük, nem engedelmeskednek nekik, nem adnak mindenüket azért, hogy tetszekedjenek nekik, szeressék őket, szolgálják őket, és kitartanak ebben a szerelemben, azok mégsem ismerik meg és nem is ismerhetik meg a 'valódi szerelem' lényegét.
Aki azt mondja, hogy szereti az Urat és Anyját, de amikor Ők a földre jönnek felfedni akaratukat az emberek előtt, és azok nem teljesítik azt, azok mégsem ismerhetik meg a 'valódi szerelem' lényegét és nincs bennük 'valódi szerelem'. Sokan hiszik, hogy szeretik Istenet, de bíróságuk napján megrémülnek, amikor látják, soha nem igazán szerették az Urat, mert mindig önmagukat csalták, mivel nem cselekedtek az Úr akaratát, hanem inkább a sajátjukat, mert többre tartották magukat Istennél és Anyjával.
Aki szereti az Úr akaratát, aki igazán teljesíti az Úr akaratát, ő az, aki megőrzi az Úr szavait; aki megtartja parancsolatait, cselekedni az Ő akarata szerint és lemond a sajátjáról, hogy tetszékedjenek neki. Keressétek tehát a 'valódi szerelem'! Az Úr hajlandó megbocsátani bűnöségeiteket, gyengeségeitekért, ha látja benne egy cseppet, egy homokszemnyi 'valódi szerelmet', és adni fog neked a megtérés, mentés és szellemi tökéletesség kegyelmének ajándékát, ha van benned 'valódi szerelem'. Aki igazán szereti az Urat és Anyját, védi miéiket, őrzi miéiket, gondoskodik miéiket, dolgozik miéiket, harcol miéiket amíg ki nem fogy a ereje.
A szerelem nem mér szándékot, késlekedést vagy nehézséget. A szerelem csak tud szeretni és semmit mást. Kérjük ezt a Szerelmet, mert ha nincs nála, akkor nem lép be az Égi Királyságba, mert az Ég csak azoknak van fenntartva, akik megtanulták Isten szeretetét minden felett, azaz többet mint önmagukat, többet mint a világot.
Én, Rosalia, folyamatosan fogok imádkozni érted az Úr Trónusa előtt. Fordulj hozzám az imáidban és mindig vigasztalást adok neked.
Békét Marcosnak, szeretlek, ezt a Helyet is minden erejemmel. Védem azt kegyeimmel, áldásaimmal, imáimaimmal és békével, áldással, vigasztalással és fénnyel mindig borítalak. Béke."
Szeptember 4 - Szent Rosalia
Rosalia az 1125-ben született Palermo-ban, Szicíliában, Olaszországban. Apja Sinibaldo volt, egy gazdag feudális uraság, a "Quisquinia és Rosas" hegyvidéki régió úrának, anyja pedig Maria Guiscarda, Roger II. normann király unokahúga. Így Rosalia nagyon vagyonos volt és egy korabeli fontos udvarban élt. Tizenéves korában a Queen Margaret királyné udvari hölgye lett, aki William I szicíliai király felesége volt, és megbecsülte az ő kedvességét és nagylelkűségét. De semmi ebből nem vonzott vagy izgatott őt. Tudta, hogy hívása az, hogy Istent szolgálja, és vágyódott a kolostori élet után.
Tizennégy éves korában csak egy keresztfával elhagyta véglegesen az udvart és menedéket talált egy barlangban Palermo szélén. A hely a családi birtok része volt, és ideális helyen helyezkedett el kolostori visszavonuláshoz. Közel volt a bencés apácák kolostorához, amelyhez kis templom is tartozott. Így még izoláltan élve részt vehetett az istentiszteleteken és lelki irányítást kaphatott.
Ezután a fiatal remete átköltözött egy barlangba Monte Pellegrino csúcsára, amelyet barátnője, Queen Margaret ajándékozott neki. Ott már volt egy kis bizánci kápolna és közelben bencés apácák másik kolostorával is rendelkeztek. Ők tudták követni és tanúsítani a remete életét Rosaliának, aki imában, magányban és bűnbocsátásban élt. Sok városi lakos felmászott a dombra, vonzva a szentélet hírének. Amíg végül 1960 szeptember 4-én meghalt barlangjában Monte Pellegrino-n Palermo-ban.
Szent Rozáliának több csodát tulajdonítottak, például a pestis kiirtását, amely a 12. században pusztította Szicíliát. A kultusza hatalmasan terjedt el a hívők között, akik Palermo védőszentjeként imádták őt, bár sokak számára ez az ünnep csak egy ősi keresztény szájhagyomány volt, hiányoznak valós jelek Szent Rozália életéről. Jeleket, amelyeket Octavian Gaietani tudós nem talált meg halála előtt 1620-ban.
Csak három évvel később derült ki minden, úgy tűnik Szent Rozália saját maga által. Mondják, hogy egy beteg nőnek jelent meg és elmondta neki, hol vannak a maradványai rejtve. Ez a nő beszámolt erről a Monte Pelegrino közelében lévő ferences szerzeteseknek, akik valóban megtalálták a relikviáit az általuk jelölt helyen 1624. június 15-én.
A csontvázak felfedezése után negyven nap múlva két kőműves, akik a Szent István-dominikánus kolostorban dolgoztak Quisquinia közelében, talált egy barlangban nagyon régi latin feliratot, amely így szólt: "Én vagyok Rozália Sinibaldi, az Úr rózsáinak lánya, szerelmemért Jézus Krisztus Uramnak döntöttem úgy, hogy ebben a Quisquinia-barlangban lakom." Ez megerősítette Gaietani halott tudós által kutatott összes adatot.
A relikviák és az írás hitelességét egy tudományos bizottság bizonyította, újra élesztve Szent Rozália kultuszát Palermo védőszentjeként. Ubaldo VIII pápa is hozzájárult ehhez azzal, hogy 1630-ban beiktatta a két dátumot a római mártirológiumba. Így ünneplik Szent Rozalit június 15-én, amikor megtalálták a relikviáit, és szeptember 4-én, halálának napján. A Szent Rozália maradványait tartalmazó urnát Palermo székesegyházában őrzik Szicíliában, Olaszországban.