Egy nap, amikor a kis Jézusom még gyermek volt, nyitott és futott néhány madár után, virágokat szedett. Hirtelen megjelentek néhány gyerek, a farizeusok és papok fiai. Megvetően néztek rájuk az Isten Fiára, s mivel gonoszak voltak, látván őt kezeiben kis virággal, leverték a földre és addig taposták őket, amíg teljesen el nem nyomták.Az Isten Fia, Szeretet és Tűrősség telítve, így szólt hozzájuk:
Ők, akik majd az Isten Fiám kínzói és keresztre feszítői lesznek, így felelték neki:
(A farizeusok gyermekei): "Mit gondolsz? Hallgass el, vagy rosszabbat teszünk!" Jézus így válaszolt nekik:
(Isten Fiúgyermek): "Akinek ez a módja egy egyszerű, szegény és védtelen virággal, az képes ugyanígy bánni más emberekkel is, mert aki kis dolgokban szerető és igazságos, nagyban is így lesz." Ők így felelték neki:
(A farizeusok gyermekei): "Most hova meresz tanítani minket az igazságról? Mi vagyunk a Törvény Tanítói fiai!" Jézus így szólt hozzájuk:
(Isten Fiúgyermek), "Igazán mondom nektek, ti és szüleitek olyan vakok lesztek!" Akkor köveket vettek, hogy eldobálják őt, de időben odajöttem és megakadályoztam azt a gonoszságot. A köveket a földre hagyták és így mentek:
(A farizeusok gyermekei): "Egy nap meghalsz! Egy nap keresztre feszítik TE büszke szád miatt!"
Ez a szavak olyan mélyen bevágtak Szívembe, mint egy 'lándzs', megsebesítették és darabokra törtek. Életemben minden pillanatban ez a szavak hangzottak sírdalomként füleme, szíveimet vérző Fájdalomba merítve... Mondd el mindenkinek, fiaim Marcos, hogy tisztelettel fogadjam ezt a Titkos Fájdalmat, és adok nektek az én Szomorú Szívem Szeretetét és Könyörületét, valamint Fiám Jézus szívének. Ígéretek, hogy adom azokat a Kezdeményeket Békességre, Könyörülésre és Szeretettre azoknak a lelkeknek, akik tiszteletben tartják, dicsőítik és terjesztik ezt a Nagy Anyai Fájdalmatom. Menj el, Marcos, s hirdessd meg ezeket az egész világon a gyermekeimnek".